2017. április 23., vasárnap

Miért nem lesz minimalista kapszulagardróbom? Vagy mit is jelent ez...?

Az elmúlt pár évben óriási divat lett a minimalizmus külföldön és itthon is, akár dizájnról, letisztult formákról, semleges színekről beszélünk, akár gondolkodásbeli minimalizmusról, a kevesebb több elve alapján élésről, környezettudatosságról, tudatos vásárlásról. Ebbe a trendbe illeszkedik bele a kapszulagardrób koncepciója is. A "capsule wardrobe" keresőszóval rengeteg blogbejegyzést és Youtube-videót találhattok a témában, én csak a legalapabb tudnivalókat foglalom össze, és pár alapoldalt linkelek be a szövegbe, amiből ki lehet indulni.

Én valahogy úgy gondolom a minimalizmus térhódításáról, hogy egy létező jelenségre, problémára (fogyasztói társadalom, pazarlás, stb.) jött létre válaszként, tehát van létjogosultsága, de mint ahogy régebben a divatdiétákkal és csodafogyókúrás módszerekkel sem lettek sokan hosszú távon karcsúbbak, nekem az a véleményem, hogy a kampányszerű minimalizmustól sem kell csodákat várni - nem biztos, hogy mindenki rendszerezettebb és boldogabb lesz tőle. Viszont talán elvezethet az az egészséges életmódnak megfelelő  arany középúthoz, ha bekerül a köztudatba.


MI AZ A KAPSZULAGARDRÓB?

Az ötlet alapján csupán előre meghatározott számú ruhadarabból állhat az aktuálisan használt gardróbunk. A legszigorúbb szabályok szerint ez 33 (Project 333), egy továbbfejlesztett változat (Unfancy) szerint 37 darabot jelent, amit a szabályokat még lazábban értelmezve, ésszerű kereteken belül személyre is lehet szabni. Ebbe a számba azonban a kiegészítők, fehérneműk, sportfelszerelés nem tartoznak bele. Ennyiből kell gazdálkodni egy szezonon keresztül, ami három hónapot jelent. Ez pont megfelel a kontinentális négy évszaknak - egy évszakon belül tehát nincs vásárlás. A szezon végén lehet az új évszaknak megfelelő néhány darabot hozzáadni a meglévő ruhatárhoz. Ez történhet konkrét vásárlással, vagy a meglévő, de elpakolt szezonális darabok visszacsempészésével, cseréjével. A gardrób akkor lesz jól kihasználható, ha jó minőségű darabokat tartalmaz, illetve ezek egymással jól kombinálhatók színben, stílusban.

PRO, DE FŐLEG KONTRA

Ki ne szeretne olyan gardróbot, amiben az összes ruhát egytől-egyig szereti, és nem kell órákig álldogálnia a szekrény előtt a "nincs egy rongyom sem" érzéssel, hiszen minden alkalomra van benne megfelelő összeállítás? Ez mind szép és jó, és én is szeretek olyan videókat nézegetni, ahol egy alapdarabot rétegezéssel, kiegészítő ruhadarabokkal teljesen eltérő stílusúvá varázsolnak. A felesleges, próba és gondolkodás nélküli vásárolgatást sem támogatom, és megvannak a kedvenc darabjaim, illetve összeállításaim. Mégis, van pár ellenérvem a kapszulagardrób koncepciójával szemben, amelyek miatt úgy érzem, hogy nekem nem működne.

1. Pazarlás
A meghatározott számú darabhoz kétféleképpen juthatsz el: vagy véglegesen megválsz a feleslegesnek ítélt holmiktól, vagy csak félreteszed őket a következő szezonig. Az első megoldással olyan daraboktól is megszabadulhatsz, amelyek teljesen hordhatóak, és illenek is a stílusodhoz, legfeljebb nem tartoznak az aktuális kedvenceid közé, vagy nem tűnnek elég jól kihasználhatónak. Ebben az esetben megvan annak a veszélye, hogy az engedélyezett vásárlási időszakban a kidobott ruhákhoz nagyon hasonló darabokat fogsz újravásárolni.  A bűvös szám elérésének kevésbé drasztikus módja, ha később még visszakerülhetnek a mellőzött holmik a szekrénybe, és így költséghatékony módon fedezhetsz fel "új" darabokat.

2. Túlhordás
Ha vissza is kerülhetnek régi ruhák a szekrénybe, a szabályokat követve három hónapig akkor is csak harmincvalahány ruhadarabot hordhatsz. Ez mindenképpen elég intenzív használatot jelent. Ha csak négy pólód van, amiből válogathatsz, sokkal hamarabb elhasználódhatnak, mint ha van mondjuk tíz, amiből ugyan csak négyet szeretsz úgy, ahogy van - a színét, a szabását és az anyagát is - hármat nem tudsz minden egyes nadrágodhoz felvenni, mert kicsit különlegesebb a fazonja vagy merészebb a színe, a maradék hármat pedig inkább csak kirándulásra vagy laza hétvégi programhoz hordod. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nem minden ruhámat szeretem ugyanannyira, vagy nem illik minden mindenhez - mindennek megvan a funkciója, és a választás lehetőségének köszönhetően a sok hordástól és mosástól nem mennek tönkre túl hamar a kedvenceim sem. Ez pedig akár anyagilag is előnyös lehet.

3. A változatosság hiánya
 Arról nem is beszélve, hogy mivel van miből választanom, sokkal kevésbé unom meg a meglévő ruháimat, folyamatosan felfedezhetek régebben hordott darabokat. Ha lenne elég tárolóhelyem, a nagyon lenge, kifejezetten nyári ruhákat és a nagyon-nagyon vastag kötött pulcsikat valószínűleg félretenném a nem megfelelő évszakban, de egyébként szeretem egy egészként szemlélni a gardróbomat, és tavasztól őszig hordani bizonyos, akár szezonálisnak mondott ruhákat. Egyberuha harisnyával, pulcsival és megfelelő cipővel hűvösebb időben is hordható, az ujjatlan felső kardigán alatt tökéletes átmeneti időszakra, mint ahogy pulóverekre sem csak télen van szükség.

4. Mindenből tökéleteset
Ha eggyel sem lehet több ruhád az előre meghatározottnál, könnyen frusztrációhoz vezethet a tökéletes darabok kiválasztása és megtalálása , hiszen egy ilyen rendszerben "feleslegesnek" helye nincs. Az is valószínű, hogy kibírnám három hónapig vásárlás és akár boltokban nézelődés nélkül, de személy szerint nekem a "kötelező", egy bizonyos darabot keresek típusú vásárlás a legritkább esetben működik. Ha véletlenül találok egy farmert (szabadon behelyettesíthető bármilyen mumus-ruhadarabbal), ami rámjön, és tetszik is, valószínűleg megveszem, mert nincs rá garancia, hogy amikor pár hónap múlva tényleg leszakad rólam az aktuálisan hordott, megint ilyen szerencsém lesz.

5. Kiskapuk
A minimalizmust életvitelszerűen, nem divatozásból űzőkre valószínűleg kevésbé érvényes ez a pont, de akik a trendeket követve, hirtelen próbálnak átállni erre a rendszerre, könnyen indokolhatnak meg az elképzelésnek egyébként teljesen ellentmondó lépéseket. Az évszakváltás nem jelent teljes gardróbcserét, az ötödik ugyanolyan funkciójú sportleggings vásárlása sem igazán indokolható meg, ha nem extra intenzív napi edzésmunkát végzünk, és a kiegészítők, bizsuk halmozása sem sokkal tudatosabb viselkedés, mint a ruháké.

MIT ALKALMAZOK BELŐLE MÉGIS?

Az én ellenérveim ellenére biztos van, aki új felfedezéseket tesz a módszer alkalmazása során, és pozitív irányban változik a hozzáállása a vásárláshoz, esetleg segít letisztázni a stílusát. Kísérletnek mindenképpen érdekes lehet, de külső szemlélőként is találtam közös pontokat a saját "rendszeremmel".


Ritkán bánom meg a vásárlásaimat. Mindig felpróbálom a kinézett darabokat - ez az egyik fő szűrőm, ami alapján döntök, ezért is vásárolok ritkán online ruhát. Ha jól áll, még mindig el kell dönteni, hogy szükségem van-e rá. A legáltalánosabb vásárlási tanács, azaz hogy tudod-e kombinálni a már meglévő darabjaiddal, tényleg sokat segít. Ha komplett új szettet kéne hozzá vennem, hogy tudjam hordani, vagy éppen egyik cipőmmel sem működne, valószínűleg marad a boltban. Emellett szeretem, ha több különböző stílusban is el tudom képzelni az adott darabot - természetesen a meglévőkkel párosítva.

Ahogy már említettem, megvannak a kedvenc ruháim, legyen az egy konkrét felső, amitől rögtön tavaszi hangulatom lesz, vagy egy alap összeállítás tetőtől-talpig, amiben tuti jól érzem magam. Ősszel-télen ilyen volt például a bő pulcsi-szűk nadrág-magassarkú bokacsizma kombináció, de a blogra mostanában outfit címke alatt felkerült képek is ezeket tükrözik.

Utazáskor tulajdonképpen mindannyian kapszulákat gyártunk, olyan darabokat viszünk magunkkal korlátozott számban, amelyek működnek egymással. Én szerintem évek óta hasonló sémát követek ilyen esetekben, egy négy-öt napos útra nagyjából ugyanolyan outfiteket állítok össze, és ha kell, akár az utazás előtti este is be tudok pakolni egy kézipoggyászba úgy, hogy a legtöbb eshetőségre fel legyek készülve, ne vigyek magammal felesleges dolgokat, és mégse minden nap ugyanúgy nézzek ki.

Egy nap csak meghatározott számú döntést tudunk hozni, állítólag ezért hordta Steve Jobs évtizedekig ugyanazt a garbó-farmer párost, hiszen így nem pazarolt el egy döntést valami lényegtelen dologra. Valóban sok felesleges gondolkodást és időt megspórolhatunk magunknak azzal, ha bizonyos alkalmakra megvan a kész sablon, ami alapján felöltözhetünk, ami tudjuk, hogy működik. Például farmer, póló, tornacipő, ha csak ki kell ugrani valahova, csinos, de kényelmes ruha farmerdzsekivel az erőlködésmentes csinosságért, egy klasszikus kis fekete ruha vagy jól szabott nadrág blézerrel és magassarkúval, ha valahol hirtelen elegánsan kell megjelenni. Két-három különböző alkalomra való összeállításon mindenképpen érdemes elgondolkodni, ha a szekrény előtti tanácstalan ácsorgások számát szeretnénk csökkenteni.


Ez az én véleményem a témáról, de kíváncsi vagyok a tiétekre is - akár már elkapott a kapszulagardrób-láz, akár most hallotok róla először!


képek: Unsplash

2017. április 18., kedd

OUTFIT / Valami régi

Ahogy a blog Facebook-oldalán is említettem, hétvégén kirámoltam a ruhásszekrényemet. Bár eredetileg főleg csak újrahajtogatást terveztem, néhány darabtól így is megszabadultam, néhánynak pedig adtam még egy esélyt, és szeretném őket (újra) többet hordani.

Az egyik ilyen ritkán (szinte sohasem) hordott darab a mai bejegyzés főszereplője. A Hádában vettem ezt a különlegesen díszített fekete ruhát évekkel ezelőtt, és már akkor is tudtam, hogy nem az én méretem. A szegélye és a fazonja viszont nagyon megtetszett, valószínűleg ezért nem hagytam ott mégsem. Egyszer volt rajtam, azóta csak őrizgetem, mert akármilyen szép, az egyszeri viselés alatt kiderült, hogy a dekoltázsa még sokkal nagyobb, mint eredetileg gondoltam.

Tegnap viszont rávettem egy pulóvert, ami egyrészt kiküszöbölte a fő problémát, másrészt a bokacsizmával és hátizsákkal párosítva az egyébként elegáns ruha megfelelővé vált az arborétum- és botanikus kert - látogatáshoz.





Helyszín: Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót

2017. április 10., hétfő

Átgondolt Glamour-napi vásárlás

A Glamour-napok tömege általában mindenkit taszít, mégis sokan vágnak neki ebben a pár napban vásárolni, és inkább a helyszínen idegeskednek egy sort, mint hogy otthon maradjanak. Én is szoktam ilyenkor vásárolni, de igyekszem minél jobban megtervezni, hogy hova megyek, és mit keresek. Az idei Glamour-napokat már szerdán letudtam, ekkor a DM-ben és a Rossmannban is be lehetett váltani a kuponokat. Talán hasznosabb lett volna, ha rögtön utána megírom, hogy mit vettem és miért, de el lehet raktározni az infókat a következő alkalomra is.

Szerintem alapvetően a dekorkozmetikai kuponok a leghasznosabbak, hiszen az 50%-os kedvezményt már valóban meg lehet érezni. Főleg, ha olyan dolgokra használom fel őket, amiket egyébként is megvennék valamikor. A ruházati termékekre érvényes általában 20%-ot is fel lehet jól használni, de itt már nem mindig biztos, hogy megéri órákig sorban állni párszáz forintért. Idén nem volt időm körülnézni a ruhaboltokban a megelőző napokban, többek között ezért sem terveztem semmi ilyen típusú vásárlást.

Lássuk, miket vettem tehát a drogériákban:


Maybelline New York Super Stay 24h  alapozó(40 Fawn) (50% kedvezmény)
Évek óta ilyenkor veszek alapozót, ami a következő kedvezményes alkalomig nekem simán ki szokott tartani. Bár szeretem az aktuális Rimmel Match Perfection-ömet, most szerettem volna egy kicsit mattabb, de nem túl erős fedésű alapozót. Már kedden elmentem és az összes szóba jöhető alapozót kipróbálgattam, de egyiknek sem voltam elégedett a színével. Megértem a nagyon világos bőrűeket, de nekem sem könnyű olyan színt találni, ami elég sötét, és nem narancssárga. Végső elkeseredésemben vettem meg ezt, kíváncsi vagyok, hogy élesben milyen lesz.

Max Factor 2000 Calorie Dramatic Volume szempillaspirál (50% kedvezmény)
Általában új szempillaspirálra is ilyenkor van szükségem, amiből szeretek újakat kipróbálni, hátha találok új kedvencet. Ez a Max Factor azt hiszem, eléggé klasszikus darab, remélem, hogy nem fogok benne csalódni.

Garnier Pure micellás víz 3in1 (50% kedvezmény)
Szintén klasszikus kuponnal újravásárlós termék ez. Amióta használok micellás vizet, szerintem mindig féláron vettük meg ilyenkor. Eddig a hagyományos rózsaszínt használtuk a húgommal, most megnézzük, hogy mit tud a vegyes és zsíros, érzékeny bőrre való.

Garnier Pure 3in1 arctisztító arcradír (25% kedvezmény)
Ezt a problémás bőrre való arcradírt egy nyaralás alkalmával vettem meg, amikor gyorsan kellett valami hasonló segítség. Utána megszerettem, rendszeresen használtam, el is fogyott. Egy ideje a Balea ugyanerre a koncepcióra épülő termékét használom, de azzal közel sem vagyok elégedett, inkább megvettem ezt megint.

Helia-D tokaji aszús hidratáló krém normál és vegyes bőrre (25% kedvezmény)
Éppen elfogyott az arckrémem, és gondoltam, kipróbálok valami újat. Soha nem használtam még semmit a Helia-D-től, de jókat hallottam róla, és eddig tényleg tetszik ez a krém. Egészen érdekes habos-géles krémállaga van, és erőteljes kékszőlőlé-illata. Ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, de felkenés után hamar elillan, könnyen beszívódik, és nem lesz tőle zsíros érzetű az arcom.

S-he Gel-like Ultra Stay körömlakk (300) (50% kedvezmény)
Eredetileg egy aranyos-ezüstös csillogó és egy szintén csillogós kékeszöld lakkot néztem ki magamnak, de mindkettőről le lettem beszélve, hogy úgyse hordanám. Így végül megvettem ezt, de igazából nyugodtan otthagyhattam volna. Egy nap után elkezdett lepattogni, és a színe sem olyan különleges, hogy ezt ellensúlyozza.

Balea szárazsampon világos hajra
Kakukktojás, mert kedvezmény nélkül vettem, de alapáron is harmada a kedvenc Batiste szárazsamponomnak. Az XXL Volume-hoz nem hasonlítható szerintem, de a próba alapján úgy tűnik, hogy sima szárazsamponnak működik.

Szerintem sikerül célirányosan vásárolnom, csak a körömlakk "ugrott be", de persze legalább két rúzst is találtam, ami nagyon tetszett, mégis rövid gondolkodás után ellenálltam nekik, úgyhogy sikeresnek ítélem meg a vásárlást és a kedvezmények kihasználását.

2017. április 4., kedd

ÚTINAPLÓ / Berlin

Múlt héten két barátnőmmel viszonylag rövid tervezgetés után Berlinbe utaztunk. Azt már régebb óta tudtuk, hogy szeretnénk valahova közösen elmenni, az úticéllal kapcsolatban viszont elég rugalmasak voltunk, több lehetőség szóba jött. Berlin sokáig nem volt rajta az utazós kívánságlistámon, aztán egy ideje mégis elkezdett érdekelni. Az egyetemi tanulmányaim elég jelentős részét tette ki a hidegháború korának tanulmányozása, ezenkívül pedig kíváncsi lettem a Berlinnel kapcsolatban sokat emlegetett lazaságra is.


Négy teljes napot töltöttünk ott, ami elég volt a főbb látnivalók megtekintésére, belefért pár érdekes múzeum, és viszonylag sok séta, ami szerintem a turistáskodás legjobb része, hiszen így lehet jobban megismerni egy város hangulatát, nem metróról metróra szállva, egyik turistahelyről a másikra rohanva.

Ezúttal a mobil mellett vittem magammal rendes fényképezőt, és lelkesen kattintgattam, amerre jártunk - fotótémában nem volt hiány. Rengeteg képet válogattam ki magamnak, ezekből fogok itt is párat megosztani, hátha átjön egy kicsit a hangulat, amit ott tapasztaltam. Hangulat tehát képekben, egyebek pedig írásban - lehet válogatni, ki mire kíváncsi.

Rögtön szembetűnik, hogy itt aztán tényleg mindenféle nemzetiség együtt él, rengeteg a bevándorló, de úgy tűnik, hogy működőképes a dolog. Egyébként akárhová mentünk, valaki biztos, hogy beszélgetett körülöttünk angolul, és egyáltalán nem csak a turisták között. A multikulti számunkra legpozitívabb hozadéka az evéshez kapcsolódott, ugyanis a klasszikus német török kajáldáknál nem állt meg az élet: a legtöbb helyen egymást érik a thai, koreai, egyéb ázsiai és olasz gyorséttermek, de volt libanoni, szudáni, marokkói is. Mindez tényleg gyorséttermi árakon, 3-5 euróért teljesen jól lehetett lakni, pedig nem vagyok kifejezetten kisétkű - mondtam már? Négy nap után nagyjából megtanultunk kulturáltan dönert enni még úgy is, hogy nem csak azon éltünk, kipróbáltuk a szudáni konyhát (mindent földimogyoróval csinálnak, tök jó), és azért megkóstoltuk a kötelező német currywurstot is, ami vastag virsli ketchuppal leöntve, és curryvel megszórva.



A város bizonyos szempontból hasonlít Budapest modernebb részeire, de sokkal szebbek a panelépületek, tényleg esztétikusan vannak felújítva, szép színekkel kifestve, stb. Mindent graffiti borít, de ezek nagy része teljesen művészinek értékelhető, és hozzájárul az utca-, illetve városképhez, abszolút illeszkedik az emberek színes kavalkádjába, és a hipszter életérzéshez. Nagyon tetszettek a kiülős kávézók is, tök jó hangulatuk volt. Viszont iszonyú koszos a város, szemetest alig találni, minden utcát, teret eldobott szemét borít, és úgy tűnik, nem is igazán figyelnek arra, hogy ez máshogy legyen. Az ismerős német lányok szerint, akikkel összefutottunk, a sörösüveget nyugodtan ott lehet hagyni a parkban, mert valaki majd úgyis jön érte, és összeszedi. Lehet, hogy tényleg az a rendszer, hogy begyűjtik és visszaváltják, de én nappal azért nem szeretném a hasonló hozzáállás termékeit látni, amerre csak nézek. Szintén a német lány, Lisa mesélte, hogy bár nagyon szereti a berliniek nyitottságát, elfogadását, és hogy ha pizsamában mész ki az utcára, az sem érdekli őket, de néha azért túl sok neki, hogy mindenki bolond egy kicsit. Én a néha valóban furcsa öltözködési stílusokon kívül őszintén szólva nem éreztem úgy, hogy több őrült embert láttam volna ott, mint itthon mondjuk a híres-neves hármas metró vonalán, de valószínűleg más ott élni, és más pár napra belecsöppenni egy másik világba.



Plakátokból képződött évgyűrű az oszlop körül

A négy nap alatt főleg a megosztottság korának keleti oldalán mozogtunk, így nem nagyon tudom összehasonlítani a két városrészt, pedig kíváncsi lennék rá, hogy van-e még bármilyen felfedezhető különbség közöttük. Abból, amit láttunk, elképzelhetőnek tartom, hogy van. Berlin amúgy óriási, a térképet megnézve vált igazán egyértelművé, hogy mennyire a magterületen belül maradtunk. A távolságok így sem kicsik, pusztán gyaloglással nem lett volna kényelmes mindenhova eljutni, ezért minden nap vettünk tömegközlekedési jegyet legalább a hazaútra, de volt, hogy a napijegy érte meg jobban. Az elején egy kis emeletes buszos városnézést is beiktattunk (100-as vagy 200-as hagyományos busz), végállomástól végállomásig utazgatva. Egyrészt kellett a pihenés nap végén, másrészt tök jó volt egy másik perspektívából látni és átlátni a várost. Itt is igaz, ami sok helyen tapasztalható: úgy tűnik, nem ellenőrzik rendszeresen a jegyeket, de nem éri meg bliccelni, mert ha elkapnak, akkor állítólag szigorúak. Csak egyszer jött ellenőr, amíg ott voltunk, hajnali 5 körül a reptérre vezető vonalon - arra egyébként előre figyelmeztettek minket, hogy itt szeretnek lecsapni, ide ugyanis ABC-zónára érvényes jegy kell, nem elég az AB.

Építkezés mindenhol

Brandenburgi kapu

Holokauszt emlékmű a háttérben

Győzelmi oszlop

Múzeumok tekintetében első nap megnéztük a The Wall Museum East Side Gallery-t, ami kezdésnek nem volt rossz, de visszatekintve szerintem kihagyható, érdemes lett volna inkább egy kicsit tovább sétálni a nyitott galériaként működő színes festményekkel, grafitikkel díszített falszakasz mellett. Később ugyanis elmentünk az eredeti, megmaradt faldarabokhoz is, ahol megnéztük a Berlin Wall Memorial kiállítását, ami amellett, hogy ingyenes (szemben a másik 6,5 eurós belépővel...), sokkal jobban volt felépítve, áttekinthető volt, a történelmi eseményeket a berlini fal történetével és a szembenálló felek motivációival kevésbé tisztában levők számára is világosan mutatta be, érdekes információkkal voltak megtűzdelve a tények, és kifejezetten jó képeket és egyéb forrásokat válogattak össze hozzá. Egy másik múzeum, ahova érdemes elmenni, a Jewish Museum, ami a zsidóság, a zsidó kultúra, illetve elsősorban a német zsidó kisebbség életét mutatja be a középkortól napjainkig, egyéni történeteken, mindennapi és műtárgyakon keresztül. Sok interaktív, illetve audiovizuális elemet tartalmaz a kiállítás, zenéket és történeteket lehet hallgatni, van lehetőség játszva tanulni (mit kell egy egyhetes üzleti útra csomagolni egy 17. században élő zsidó nőnek és hasonló tényleg érdekes kérdések). Jelenleg fut egy időszaki kiállítás is, amit az alap belépővel meg lehet nézni (teljes ár 8 euró, diák 3 euró), Chercher la Femme címmel, ami a fátyolviselés szokásait, hagyományait mutatja be a három világvallás szempontjából, valamint szemlélteti ezek ütközési pontjait, és gondolatébresztő módon a meglévő konfliktusforrásokat. A két kiállításon összesen majdnem négy órát töltöttünk, és óriási információhalmaz zúdult ránk, de megérte.

A Zsidó Múzeum egyik interaktív kiállítási darabja és a kávézó

A parkok itt inkább közösségi tér jellegűek, nem szépen gondozott virágoskertekre kell gondolni. A legnagyobb ilyen jellegű hely, ahol jártunk, a Tempelhofer Feld, ami régen volt munkatábor és repülőtér is, most viszont különféle sportpályák, grillezésre leválasztott hely és szabadon használható nyugágyak biztosítják a pihenési lehetőséget - óriási területen zajlik itt az élet. Ezenkívül egyszer voltam futni is, ekkor fedeztem fel a Spree partján meghúzódó Margitsziget és Deák tér hangulatát ötvöző zöldterületet. Ide főleg sétálni, futni és fűben ücsörögni jártak az emberek.





Az utcánkban volt egy kisebb, játszótérszerű park is, ahol hétvégén piac, illetve másnap bolhapiac működött. A piacozás is mindig, mindenhol jó élmény, érdemes legalább egyen körülnézni. Mi elmentünk egy "rendes" bolhapiacra is, ahol óriási tömeg, és a túlárazott kézműves cuccoktól, szuveníroktól a ruhákon át a régi kacatokig minden volt.





Ennyi jutott eszembe, amit megosztásra érdemesnek gondolok -  érdekes volt a város, jókat ettünk, kulturálódtunk, felfedeztünk... nagyon jólesett ez a pár nap.

2017. március 26., vasárnap

FILMAJÁNLÓ / Kincsem

Igazi közönségfilm, a legtöbben valóban dicsérik, és mégis megosztó. Nekem nem voltak előzetes elvárásaim, amikor beültem a moziba - nem néztem meg az előzetest, mások lelkesedését pedig kellő fenntartással kezelem. Csak annyit szedtem össze róla innen-onnan, hogy nem feltétlenül a ló lesz a történet középpontjában, lesznek benne modern kikacsintások, és hogy rengeteg pénzt tettek bele. Ezek után kifejezetten kellemes meglepetés ért, a film közben volt, hogy azt éreztem, ezt megnézném akár még egyszer. A vége után ebben ugyan egy kicsit elbizonytalanodtam, de még így is azt mondom, hogy megérte megnézni, és bátran ajánlom annak, aki könnyed, szórakoztató, mégis igényes mozis kikapcsolódásra vágyik.

A történet az 1870-es években játszódik: gróf Blaskovich Ernő a dzsentrik és agglegények életét éli, amiben csupán a nőknek és a lóversenyeknek van helye, bármiféle felelősségnek már kevésbé. Régi családi birtokán jelenleg Otto von Oettingen él, aki Blaskovich 1848-as forradalomban résztvevő apját a szabadságharc leverése után kivégezte, a családot pedig kisemmizte. Kincsem megvásárlása és valódi versenylóvá edzése jelenti számára az utolsó lehetőséget, hogy adósságait visszafizesse, és új életet kezdjen. Mindeközben persze érkezik a bonyodalom és a szerelem Oettinger lánya, Klara személyében.


A film szerintem a szereplőktől és a sokat emlegetett modernségtől működik jól. Nem vagyok Nagy Ervin-fan, soha nem is voltam, de meg kell hagyni, jól áll neki a ló és ez a szerep. Erőlködés és ellenszenvesség nélkül, teljesen természetesen hozza az imádott, de egyben valóban szerethető nőcsábászt, a link dzsentrit, korának rocksztárját, és persze a felszín alatt lapuló érző férfi karakterét is. A női főszereplő karaktere különösen erős, de persze ennek a kibontakoztatásához is szükséges a színészi játék. Petrik Andrea (akiről korábban én még nem hallottam) egy okos, önálló nőt testesít meg, aki bár elsőre hidegnek és elutasítónak tűnik, az én értelmezésem szerint mégsem feleslegesen, ellenszenvesen gőgös és mindenkivel ellenséges vagy dacból lázadó, hanem valóban erős, független, a korabeli konvenciókat megkérdőjelezően a legtöbb férfinál is értelmesebb. Olyan nő, aki tudja, mit akar, vagy éppen mit nem. Szerencsére nemcsak önmagukban jók a karakterek és a színészek, együtt is jó párost alkotnak.


A készítők többször, több helyen hangsúlyozták, hogy szeretnék megnyerni maguknak a fiatalokat, és ehhez nem egy poros, lassan hömpölygő kosztümös filmet akartak készíteni. A modernség a közvetlen, mindenki számára észrevehető anakronizmusokon kívül a dinamikus cselekményvezetésben és a kosztümök újragondolásában is megjelenik. Nagyon szigorú történelmi vagy korhűségre éppen ezért nem kell számítani. Nem egy Jókai-regény megfilmesítését kapjuk, nem is a dualizmus dokumentumfilm-szerű bemutatását, sokkal inkább az ábrázolt kor alternatív valóságát, a modern kor mintájára újraformált 19. századot. És ez igaz lenne a látványos kikacsintások nélkül is. Amiknek egyébként a nagy része egész jól működik, szerencsére többször sikerül megtalálni az egyensúlyt, mint ahányszor nem, és nincs is telezsúfolva velük a film. A Fluor-féle Mizu megjelenésénél azért kicsit felszisszentem magamban - a legókról való éneklést a 19. században sehogy nem tudtam alátámasztani, de az összes többi hasonló elem valamilyen módon belesimult a történetbe (pl. a like-olás legalább az angol zsoké szájából hangzott el). Nálam a kritikákban gyakran, általában értetlenül és elmarasztalóan emlegetett modern táncbetét sem verte ki a biztosítékot - szerintem a bálnak ez a része a kiegyezés után felpezsdülő társadalmi-gazdasági környezetet jelképezi, bár ez a fajta modernség nem tudom, mennyire volt jellemző pont az arisztokráciára.


Kincsemről eddig nem sok szót ejtettem, de az ő története sem veszik el a többi szál között. Az ő és gazdájának története fel van turbózva a filmes követelményeknek megfelelően, azonban az tény, hogy a "csodaló" életében 54 versenyen indult, egyet sem veszített el, és nemzetközi hírnévre tett szert. Még ennek a tudásnak a birtokában is voltak pillanatok, amikor lehetett izgulni a győzelméért (annak ellenére, hogy igen, a versenyek ugyanarra a forgatókönyvre épültek, és még egy már unalmas lett volna belőle), illetve volt pár szívbemarkoló rész is, amikor tisztában voltam vele, hogy most szándékosan az érzelmeimmel játszadoznak (ember és állat, vagy éppen egy macska és egy ló kapcsolata, nem meglepő...), de hagytam magam, mert működött.

A végén azonban sok minden összekavarodott, kiforratlan motivációjú pálfordulást és patetikus, kissé összecsapott végkifejletet kapunk. Az volt az érzésem, hogy hát jó, ezt valahogy le kellett zárni, de örültem volna, ha nem pont így teszik ezt meg.

Mindenképpen pozitívum viszont, hogy Kincsem sikereit túlzásokba esés nélkül sikerült felidézni: nem korbácsolták fel propagandaszerűen a nemzeti érzelmeket és büszkeséget, a film által mégis több emberhez eljuthat a híre, akik talán utánanéznek, és maguktól is jobban értékelik a teljesítményét - így is lehet csinálni.

Talán egyre kevésbé kell megijedni a magyar filmektől és csípőből elutasítani őket. Ezt is megéri megnézni, hiszen érdekes ötlet jól válogatott színészekkel kivitelezve, figyelembe kell venni azonban, hogy a dualizmus kora érettségi tételt senki nem ebből a filmből fogja megtanulni.


képek forrása: Forum Hungary, a Magyar Filmadatbázison keresztül

2017. március 20., hétfő

Képek és gondolatok a hétvégéről

Viszonylag biztosan ki merem jelenteni, hogy a legtöbben egész héten alig várják, hogy végre hétvége legyen, és ki lehessen pihenni a hét fáradalmait, legyen idő mindarra, amit a hét folyamán félre kell tenni. Egyénenként változó, hogy kinek mit jelent a pihenés, mi az a kikapcsolódási forma, ami elég energiát és lendületet ad a következő hétre, amiből lehet táplálkozni, ha már nagyon nehéz kitartani a munka- vagy iskolai feladatok mellett. Ismerek olyat, aki nem érti, hogy az egész hetes hajtás után miért nem lehet legalább hétvégén nyugton maradni, de olyat is, aki egyik programot szervezi a másik után.

Nagyon könnyen előfordulhat azonban, hogy a vasárnap délután a kipihentség és feltöltődés érzete nélkül jön el. Ha megpróbálunk visszaemlékezni, hogy mégis mivel töltöttük az elmúlt napokat, semmi érdemit nem tudunk felidézni - és nem az olaszok által mesterszintre fejlesztett dolce far niente típusú édes semmittevés miatt, amiből valóban profitálhatnánk, hanem mert például a család tagjai a nap nagy részében a ház különböző sarkaiban bámultak különböző monitorokat.

A mai bejegyzést azonban nem a digitális detoxnak szentelem (bár egyszer lehet, hogy írok ilyesmi tapasztalatokról), egészen máshonnan indult a történet. Az eredet ötletem az volt, hogy végigkövetem egy napomat fényképeken keresztül - átlagos események megörökítése mások számára is érdekes formában - nagyjából a vlogolás hozzám közelebb álló változatát szerettem volna megvalósítani. Egyszer már belevágtam, éppen az akkori próbálkozásom előtt és után is láttam másoknál, de végül nem fejeztem be, nem osztottam meg. Mondhatnánk, hogy a mostani kísérlet is kudarcba fulladt, hiszen pénteken a reggelinél nem jutottam sokkal tovább, de aztán úgy gondoltam, hogy hétvégén folytatom, véletlenszerűen kattintgatok párat, aztán meglátjuk.


Bár jelenleg hétköznapokon is kelhetnék hetente többször is később, vagy éppen amikor jólesik, szeretem, ha van valamilyen rendszer a napjaimban, és nem úszik el a fél napom, még mielőtt bemennék az egyetemre. Ezt a pár órát tudom kihasználni kényelmes, nem rohanós ébredezés után még egy kis extra tanulásra, néha ilyenkor megyek el futni, jógázom, ügyes-bajos dolgaimat intézem, és általában élvezem, hogy egyedül vagyok. (Ide beszúrnám, hogy az introvertáltság is olyan téma, amiről szívesen írnék, mert szerintem nagyon sokan félreértik a lényegét...) 

Hétvégén persze lazítok kicsit a szigorú ébresztőn, mostanában ritkábban fordul elő, hogy mondjuk 10 után kelek. Ha ki vagyok merülve, és arra van szükségem, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül alszom, amíg jólesik, de ha nem, az sem baj.



Ezen a konkrét napon szemeztem egy kicsit a maradék istenien ragacsos fahéjas tekerccsel, aztán inkább csináltam magamnak egy zabkását zöldteával. Jutalmul az egészséges reggeliért persze később, ebéd után benyomtam a sütit is.


Reggelizés közben végig szoktam pörgetni az instagramot (rögtön az ágyban soha), esetleg megnézek egy-két videót, ha nagyon ráérek, aztán folytatom a napot.


Sajnos a legritkább esetben szólhat 100%-osan a mókáról és kacagásról a hétvége, de ez nem is feltétlenül baj. Jó érzés az is, ha valami hasznosat is sikerül elintézni, hogy a hétköznapok is kiegyensúlyozottabbak lehessenek.


Másnap zuhogó esőre ébredtem, ezért bár tényleg gondolkodtam rajta, kihagytam a futást (ezzel amúgy nem lett volna semmi baj, ha nem versenyre készülnék, és az előző napokban többet futottam volna).



Így maradt a jóga (jelenleg a 31 napos Yoga Revolution videói közül válogatok legtöbbször), mert valamit muszáj volt csinálnom, mielőtt elindultam volna a délutáni programomra.


Mert szerencsére végre volt programom betervezve: a Ludwig Múzeum Mentés másként című kiállítását néztük meg, amit végre egybeköthettünk egy kis beszélgetéssel, felzárkózással az elmúlt hetek történéseiből. A kiállítás központi kérdése az volt, hogy vajon az újmédiás művészetek fennmaradnak-e, vagy a technika gyors változásával halálra vannak ítélve. Nekem tetszett, esőprogramnak tökéltes volt. Néhány kiállított tárgy, mű vagy a mögöttes szándék önmagában is érdekes volt, és az egészet átfogó kérdésen is el lehet gondolkodni. Nem volt egyébként vadul modern, így talán annak is ajánlanám, aki azt általában nem értékeli annyira.


Az eső egyébként szépen lassan elállt, a nap pedig szinte rögtön kisütött, ahogy bementünk a kiállítóterembe, egy kis reménnyel kecsegtetve vasárnapra.



Szerencsére igazam lett, és vasárnap végre be tudtam pótolni egy kicsit a kimaradó futásadagot egy hosszabb futás keretében. Nagyon kellett ez a felkészülésemnek testileg és lelkileg is - pár héten belül egyébként elképzelhető, hogy futós helyzetjelentés is lesz.


Mozgás után édes volt a tanulás, este pedig még moziba is mentünk. A Kincsemet néztük meg, és egyelőre csak annyit mondanék róla, hogy kellemes meglepetés volt, nekem tetszett. De ki tudja, lehet, hogy erről is lesz még szó a blogon valamilyen formában...

Nagyjából így telt tehát ez a hétvégém, illetve ezt a pár részletet emelném ki. Szerintem ezek jelképezik legjobban azt az egyensúlyt a lustálkodás és aktív pihenés, kimozdulás és begubózás, egyedül és társasággal töltött idő között, ami engem személy szerint a lehetőségekhez mérten a legjobban feltölt.

Ti mivel szeretitek tölteni a hétvégét?
Az elcsepegtetett témaötletek közül érdekel esetleg valamelyik? :)